Az AudioWorld blog a magyar hifi és high-end közösség egyik jól ismert oldala, ahol az elmúlt évtizedben tesztekről, audio-elektronikáról, egyéb érdekességekről olvashattunk cikkeket. Tulajdonosa, Nagy Gábor kérésére biztosítottunk néhány kábelt egy átfogó, hazai gyártók termékeit lefedő tápkábel teszthez. Gáborral az elmúlt fél évben személyes találkozókra is sort tudtunk keríteni, előbb mi látogattunk hozzá, majd a tápkábel teszt lezárását követően (de még a cikk megjelenése előtt) ő tette tiszteletét Károly bemutató termében.
Kíváncsian és nagy izgalommal vártuk a cikk megjelenését (itt olvasható: https://audioworld.blog.hu/2024/07/10/kapunyitasi_panik_kabelteszt), hiszen nem ismertük a tesztalanyok pontos összetételét, de annál inkább szerettünk volna jól szerepelni a teszten. A tesztelők értékelése ismét visszaigazolta Károly szakértelmét a kábelgyártás területén, és megerősített minket abban, hogy az a kutatás-fejlesztési módszertan, amellyel nem csak kábeleinket, hanem minden készülő termékünket fejlesztjük, kimagasló eredményt hoz.
Néhány izgalmas pontot tárgyalnánk/kommentálnánk az alábbiakban.
A tápkábelek fizikájának bemutatásakor remek lett a szakmai rész, éppen elég technikai ahhoz, hogy a téma szakértői egyetérthessenek vele, és kellően közérthető, hogy azok, akik csak hallgatni szeretnék ezeket a kábeleket, beleláthassanak az elektronika rejtelmeibe, és képet alkothassanak arról, mivel szembesül, aki kábelgyártásra (vagy egyéb hifi eszköz fejlesztésére) adja a fejét.
Az energia fogalma és fontosságának kiemelése az audio elektronikában egybevág a mi elméleti és gyakorlati felfogásunkkal. Mivel közönséges mérőeszközökkel valóban legtöbbször lehetetlen megítélni “A” vagy “B” eszköz hangminőségét, az “energia”, illetve “energia áteresztő képesség”, mint információ átadás (tehát magának a zenének a pontos leképezése) jelenik meg a zenehallgatás fogalomtárában. Ennek detektálására leginkább az emberi hallórendszer alkalmas az ismert méréstechnika eszköztárából.
Ezúton is értékeljük, hogy megjelenítésre került Károly egyik elejtett megjegyzése az elektronok viselkedésével kapcsolatban a legutóbbi, Gáborral való találkozónkról. Hogy kicsit tovább magyarázzuk a dolgot: Tüű Károly évtizedek óta tartó audio kutató-fejlesztő munkája során messzemenőkig foglalkozott vezető és szigetelő, illetve vezető-szigetelő (ilyen is van) anyagok tulajdonságaival. Kombináljuk ezt váltóárammal, adjunk hozzá frekvencia-függést, fűszerezzük zenével, és tulajdonképpen felfedeztünk egy új tudományágat. Úgy gondoljuk, hogy ennek a tudományágnak az ismeretei legalábbis olyan mértékben a birtokunkban vannak, amelyek alapján kiemelkedő audio eszközöket tudunk készíteni.
Zárásul két gondolat a Sirius tápkábelének értékelése kapcsán (azon kívül, hogy természetesen kiugrunk a bőrünkből a végeredmény láttán).
A tesztelő csapat felfedez egy “V hatást” a kábeleink kapcsán: “mintha megtolnák a mély és a magas energiákat a közép kárára”. Ezt érdemes elemeznünk. Ezen a szinten, a többi tesztelt kábelhez képest valóban meglepő, váratlan lehetett ezt hallani. Köszönjük az észrevételt! Az igazság az, hogy mi ezért dolgozunk, és ezen dolgozunk. Mármint nem azon, hogy valami elvesszen. Hanem azon, hogy minden frekvencia, a teljes sávszélesség megjelenjen. Egy kábel csakis elvehet valamit a zenéből, hozzáadni nem tud. Amikor több meghallgatott kábel után a Sirius tápkábel teljes tartományában megjeleníti a közép mellett a mély és a magas frekvenciasávot is, elsőre veszteségesnek tűnhet a középtartomány. Nem az. Itt kapjuk meg a zene eredetiségét, a teljes sávszélt. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez első hallásra szokatlan lehet, de miért? Tapasztalatunk szerint sok high-endnek mondott kábel (legyen az táp, interconnect vagy hangfalkábel) úgy operál, hogy nem adja át megfelelően a mély és magas tartományokat, ebből következően kiemeli és elszínezi a közepet. Ennek magyarázata, hogy egy adott frekvencia nem csak a saját frekvenciáján, hanem annak többszörösein (felharmonikusain) is rezeg. Ha a felharmonikusokból elveszünk, az eredeti hangszín is megváltozik. Az eredmény: egy látszólag tetszetős, a többi zenésznél arányaiban hangosabb, viszont színezett (torzított), rosszabb esetben a térből kiugró szólista, elmaszatolt mélyekkel és magasakkal. Itt szoktak megjelenni azok a vélemények, hogy végülis ez szubjektív, valakinek ez tetszik, másnak az. Mi nem így gondoljuk, azt valljuk, hogy a zene lehető leghűbb reprodukálásának kell egy audio rendszer céljának lennie.
Végül nem lehet letagadni, hogy magyarázkodás ide vagy oda, valójában a hallgató elégedettsége a végcél. Nagyon kifejezően kaptunk dícséretet a teszt végén: “folyékony, áradó a zene, elszabadul a dinamika, finom részletek jönnek elő, érdekessé, izgalmassá válik az előadás, az ember minden pillanatban várja, hogy mi következik, még az unalomig ismert zenéken is”.
Köszönjük még egyszer a lehetőséget Nagy Gábornak, a teszt megszervezését, a cikkírásra fordított időt és energiát, a szakszerűséget. További sok sikert a tesztekhez, várjuk a további találkozásokat, együttműködést minden formában!