A cikket új információkkal, dőlt betűvel szedve szerkesztettem.
Időről időre felvetődik a kérdés: minek lehet hatása a hangra a kábelek világában.
Az első gondolat, amit meg szeretnék osztani, hogy minden új, váratlan, vagy a korábbi tudásunkkal ellenkező információ befogadásához nyitottságra van szükség. Például az USB kábelek hangra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Aki még nem tudja, hogy fontos az USB kábel minősége a zenehallgatásban, annak két utat is tudok ajánlani: egyrészt, el kell olvasni az USB Audio szabványt. Másrészt, meg lehet hallgatni jobb minőségű USB kábeleket erre-arra a világban. A harmadik út a harcos ellenkezés az első két út mellőzése mellett, de ez teljesen értelmetlen. Nagy izgalmak és élmények várnak azokra, akik most indulnak el a minőségi USB kábel beszerzése felé.
Általában mindenki elfogadja, hogy azok a kábelek, amelyek az analóg jelútban vannak, hatással vannak a hangminőségre. Tehát az interconnect és hangfal kábelek tekintetében egyetértés van. Logikus, itt már jelen van a “hang” elektromos jel formában, a kábel fizikai tulajdonságai, átviteli képessége a teljes sávszélességben okozhat csillapításokat, ami megváltoztatja a hangzást.
Egy fokkal nehezebb kérdés a tápellátás. Bár tesztek sokasága bizonyítja, hogy hatalmas különbségek vannak tápkábelek között, és hogy a jó tápkábel ugyanolyan mértékben képes javítani az egész rendszer hangzását, mint bármely más kábel, itt már megjelennek a szkeptikusok. Ez is logikus. Egy hangrendszerben a hálózati 230 voltos váltóáramot kisebb váltóáramra transzformáljuk, utána egyenirányítjuk, puffereljük, és az így kapott egyenfeszültséget használjuk akár az erősítő áramkörökben, akár a digitál-analóg átalakításkor, kijelzőhöz, vezérléshez, stb. Mégis, számít a tápkábel. Javít egyébként a leválasztó (230 voltból 230 voltot előállító) transzformátor, vagy a hálózati zavarszűrő eszközök is. Ennek fizikai okait most nem tárgyalnánk, egyrészt, mert a tápkábel kutatás-fejlesztést a legtöbb gyártó is inkább gyakorlati úton végzi, mint elméletben. Másrészt, mert még meredekebb témáról szeretnénk beszélni…
A digitális kábelen bitek haladnak. Nullák és Egyesek. Ha valahol, hát ott nem lehet hiba. Logikus… Én is így voltam vele egy darabig. Fekete borítású, nyomtatókhoz való, 2-3 ezer forintért megvásárolható USB kábelt használtam. Sőt, informatikus tudományomat alapul véve (hibadetektáló és hibajavító kódolások, CRC, stb) még el is magyaráztam néhány embernek, miért nem lehet a digitális adaton hiba. Aztán meghallgattam egy 15 ezer forintos USB kábelt. Aztán egy 100 ezer forintosat. És nem értettem, hogy mitől lett jobb a hang. Méghozzá sokkal.
Az USB (Universal Serial Bus) a fizikai csatlakozó és az adatátvitel szabványa is. Ezek között van veszteségmentes (bulk) és veszteséges (isochronous) adatküldés is, többek között. Például adattároló eszközöknél (pendrive, külső USB merevlemez, de ezt használják nyomtatók, scannerek is) minden adatcsomag fogadása után ellenőrzi a két eszköz, hogy sikerült-e hiba nélkül küldeni az adatot. Ha hibát detektál a fogadó oldal, újraküldést kér, egészen addig, amíg nem sikeres az átvitel. Nem így az USB Audio eszközök, amik az isochronous átvitelt használják. A szabvány létrehozói úgy döntöttek, hogy nagyobb probléma, ha sikertelen küldés esetén akadozik a zene vagy videó lejátszás, mint néhány bithiba, így hiba detektálására ugyan van, de újraküldésre vagy javításra nincs lehetőség.
Az érdekesség a következő: USB kábelen a fizikai rétegen 10 milliárd (!!!) bitből enged meg a szabvány 1 bit tévedést. A szoftveres réteg még ebből tud javítani, ott 1000 milliárd / 1 hiba engedélyezett. Tehát nagyjából nem itt keresendő a hangminőségbeli különbség. Az a néhány szaklap, vagy egyéni megszállott, aki foglalkozik a jelenség mérésével, a jittert tartja felelősnek: ez a bit órajel pontatlanságát jelenti. Ez egy mérhető szám, a fizikai jel kiolvasásában extra számításigényt jelent a magas jitterű jel kiolvasása, amellett, hogy a digitális információ kiolvasása hibátlanul megtörténhet.
Zárójeles megjegyzés, hogy a most használt szabvány már elég régi. Néhány év az informatikai fejlődésben sokat számíthat, és az USB ADC (Audio Device Class) 2.0 2006-ban jelent meg, ezt használja a mai USB hangkártyák túlnyomó többsége. Meglepetésemre, a 2023-ban megjelent USB Audio 4.0 szabvány is isochronous átvitelt használ. A kettő között ott van az USB ADC 3.0, ez nem igazán terjedt el, leginkább fejhallgatók használják. Első sorban nem az adatátvitelt, hanem az energiafelhasználást javították kifejezetten azért, hogy mobil készülékekről hatékonyabban működhessen. Az USB 3.0 és 3.1 elterjedésével (ami nem egyenlő az audio szabvánnyal) véleményem szerint teljesen indokolatlan, hogy akár elméletileg veszteséges legyen az USB audio. Itt már akkora sebességű adatátvitelről beszélünk, hogy minden esetleges bithiba sokszorosan javítható lenne. A visszafelé kompatibilitás egy lehetséges indok, mert az USB hangkártyák gyártóinak teljesen más architekturájú megoldásokat kellene alkalmazni egy hibajavításra képes adatátvitel esetén.
Hasonló, bár nem teljesen azonos a helyzet a LAN kábelekkel illetve wifivel kapcsolatban. A hálózati protokollok lehetővé teszik hibajavító (pl. TCP) vagy nem hibajavító (pl. UDP) átvitelek használatát is. TCP esetén teljesen mindegy, hogy egy zenét wifin vagy LAN kábelen küldünk át, bitre megegyezik az eredeti anyaggal (CAT5 LAN kábellel és 10 méterre, néhány falon túl lévő wifis routerrel teszteltem). Tehát megfelelő átviteli protokoll választása esetén itt bithiba nem fordulhat elő. Hamarosan elkészül a saját gyártású CAT7 LAN kábelünkből egy-két példány, hogy ezt a vitát is lezárhassuk, de nem számítunk különösebb javulásra hangminőségben. Ha lesz minimális különbség, az a rendszerben megjelenő, kis mértékű elektromos zaj szűrése miatt lesz, ugyanis a CAT7 páronként és a 4 érpárt magába foglaló árnyékolást is használ.
Természetesen az online stream szolgáltatók és az otthoni média rendszerünk által használt protokollokat nem mindig mi választjuk meg. Egy multiroom audio rendszernél például hálózaton történik a zene továbbítása, tehát rosszabb esetben lehet hallható hatása a LAN kábelnek is.
UPDATE: a CAT7 LAN kábel a vártnál nagyobb javulást hozott hangminőségben. A fenti szerkesztett bekezdéssel összhangban valószínűleg nem a bithibák, hanem az egyéb elektronikai zajok, a fizikai réteg kiolvasásának számítása okoz hangminőségbeli javulást a magasabb szintű kábeleknél.
Időközben az AudioWorld blogon kialakult egy kisebb kommentháború a digitális kábelek kapcsán. Részben igazat kell adnom a kétkedőknek azzal kapcsolatban, hogy nagyon kevés mérés áll rendelkezésre annak bizonyítására, hogy a digitális kábelek egyáltalán okozhatnak-e bármilyen változást a hangminőségben. De csak akkor ha elektronikai mérőeszközről beszélünk. Rengeteg mérés áll rendelkezésre, amit emberi füllel végeztek. Mondhatnánk, hogy ez szubjektív, valaki mondja is. Azonban idehoznék egy érvet, a tudományos módszertan egyik alapvetését: hogy egy kísérlet, amivel valamit bizonyítani kívánunk, legyen reprodukálható. Én úgy gondolom, hogy a reprodukálhatóság elve teljesül abban az esetben, ha egy gyártó kifejleszt egy kábelt, azt jobbnak hallja más kábeleknél, majd egy másik rendszerben, más emberek ugyanezt az összehasonlítást elvégzik, és azonos eredményre jutnak.
Remélem, sikerült némileg tiszta vizet önteni a pohárba. A kételkedőket, érdeklődőket várjuk szeretettel egy kis zenehallgatásra. Hozzátok a kábeleiteket, madzagjaitokat, zsinegjeiteket, mi bekötjük.